WORLDNEWS ISSUE 19
Rövid elmélkedés az nemes BlizzardPPC és még nemesb BlizzardVision birodalmáról...

Merült fel mostanában néhány komoly és kevésbé komoly értékelési probléma, amelyek ugyan egyáltalán nem újkeletûek, ám éppen ezért, néha felettébb zavaró tud lenni, hogy a régi, már-már sikeresen elmúlni látszó problémák új környezetben ismét lábrakapnak. Jelen cikk valószínûleg persze nem fog véget vetni tündöklésüknek, mindenesetre azonban, annak ellenére, hogy a cél valószínûleg kivitelezhetetlen, célját tekintve azon lenne.

A kérdéskör egészen röviden is jellemezhetõ: "Miért fut a Heretic 2 gyorsabban PC-n, mint Amigán?". A Heretic 2 helyére az idõ múlásával tetszõleges konverzió neve beilleszthetõ, úgyhogy cikkünk igyekszik univerzális, és lassan elavuló lenni. Azok, akik nem vettek részt a régi idõk idegkimerítõ veszekedéseiben és késhegyre menõ "anyázásaiban", azok komoly arccal kérdezhetik, hogy "Igen, miért?". Akik viszont egyszer, kétszer, huszonezerszer végigéltek hasonlót, több ezerszer válaszolva az aktuális kérdésre, azok már fáradtan legyintenek - vagy még azt sem. Ezt ugyanis nem lehet kibírni... Néha õszinte, néhol mosolygós, néhol kétségbeesett tekintettel nézik az újonnan fel-felmerülõ okosságokat, a tényekhez szigorúan ragaszkodó hozzászólásoktól a már idétlenül gügye adatokat és véleményeket tartalmazó elmélkedésekig.

Úgyhogy ennek okán láttam szükségét annak, hogy ismét, ezredszer ha kell - de lehetõleg egy példányban, amit majd minél több ember olvashat majd - helyrepofozzam kicsit itt a szanaszéjjel - szokás szerint mindkét irányban - szertecsúszkált világnézeteket. Félreértések elkerülésére, nem fogom megválaszolni a kérdést. Nem fogom - túlzottan legalábbis - Isteni magasságokba emelni az Amigát, sárba tiporni valamely másik platformot. Mindösszesen azt szeretném, ha kicsit világosabban látnánk, és kicsit pontosabban tudnánk megítélni helyzetünket a világban, és lejjebb szállítani néhány irreális elvárásunkat.

Fussunk is neki, ígérem rövid és közérthetõ leszek. Ezúttal tényleg...

Ma tulajdonképpen két számottevõ kategória van rendkívül széles körben elterjedve a platformunkon, az A3/4000 kategória, illetve a még ennél is számosabb A1200. Jelen esetünkben ezzel fogunk foglalkozni, mert az elvárások is erre a szintre öszpontosulnak - a legtöbb ember ugyanis nem tud átszaladni egy A3/4000 tulajhoz megnézni, ott hogyan mennek a dolgok, többségünk környezetében inkább jobban/rosszabbul kiépített A1200 konfigurációk találhatóak jórészt.

Nos. Ez az A1200 egy olyan konstrukció, amely 1992-93 tájékáról való. Ha még emlékszünk, a gépet - akkor - viszonylag korszerûnek és elfogadható sebességûnek tekinthetõ 14 MHz-es 68EC020 processzorral szerelik, a belsõ DMA rendszereit maximum 28MHz-re tervezik (bizony, a grafikus chipek némelyike ezen az elképesztõ sebességen ketyegett), 2Mb 120ns elérésû chip memóriája van, valamint PIO2-es IDE vezérlõje.

Nos. Lényegében ez lenne az A1200. Egy ugyanilyen kategóriájú gép PC-n negyed év alatt kiesett volna a forgalomból, ma egy minden porcikajában lecserélt társa állna, sõt áll itt helyette. És ugyebár erre van írva a Heretic 2... X száz megahertz-es alaplappal, X száz megahertz-es processzorral, UDMA66 IDE vezérlõvel, 4xAGP porttal, minél több, és minél kevesebb ns elérésû rammal, tetszõleges mennyiségû külsõ cache-el a processzornak, 3D orrbaszájba grafikuskártyával, esetleg még külön 3D gyorsítóval. Ennek helyébe minden kérdésfeltevõ bemásolhatja azon gép paramétereit, amely iránt épp érdeklõdne, hogy a kérdésben szereplõ (vagy akármely másik) játékprogram miként fut PC oldalon.

A másik oldalon ott áll szerencsétlen A1200-unk. Õ igazán nem tehet a Commodore csõdjérõl, nagyon jó kis gép volt, arról sem tehet, hogy azóta sincs gyakorlatilag igazi alternatívája az utolsó két(három) Commodore gépnek. Nem tehetett mást, tartotta a lépést a korral.

Elõbb 030/50-ként állt az Amigás csúcs közelében, majd ugyanezt tette 040/40-ként is, majd jött a 060/50 korszak, az utolsó 68K kártyával. A történet itt akár véget is érhetett volna, ha... Ha lenne alternatívája az A1200-nak. De nincs, kisgépként pedig még annyira sem.

Ezért a kezdetekben vázolt architektúrával rendelkezõ gép ma már nézhet ki úgy, hogy adatai valami ilyesfélék legyenek: PIO5 IDE és SCSI-II vezérlõ, 060/50 és PPC603e/240 processzor, 60ns elérésû EDO ram, Permedia2 alapú grafikus kártya 8 Mb saját grafikus memóriával.

Ha pedig már ennyire szépen vagyunk, akkor vegyük is sorra, hogy ebben az egyébként nem olyan borzasztó (de az elõzõekben vázolt PC konfigurációhoz továbbra is távolról SEM mérhetõ) képben milyen apró hátulütõk vannak még. Haladjunk sorjában visszafelé. Permedia2 grafikus processzor, viszonylag türhetõ elérésû rammal támogatva. Csak éppen a Permedia2 3D része az OpenGL-re, és nem textúrázott poligonok hegyeivel dolgozó játékokra lett kitalálva. Vegyük észre, hogy játékok teszteredményeiben a Permedia 2 mindig valahol a végén kullogott a sornak. (PC-n természetesen, mert ilyen összehasonlításnak ott van igazán értelme.) Ennek ellenére véleményem szerint igen szépen teljesít. Másrészt a Permedia2 ma már egy õsrégi processzor. Akkor számított valaha még nagyjából az élvonalnak, amikor a PPC kártyáink éppen csak megszületõben voltak (az pedig már igen régen volt), és akkor sem volt még divat textúrázott 3D-t pakolni a grafikus processzorba - akkoriban a 3D gyorsítás még szinte kizárólag VooDo 1 illetve 2 kártyák szintjén történt. Végezetül, bár a Permedia2 egy nagyszerû chip, van számos konstrukciós gyengesége. Ugyan a kisebb színmélységû módok gyorsabbak, mint a 24 bit, messze nem annyival azonban, mint bármely más cég akkori grafikus processzoránál. Ezt akkoriban szemére is vetették gyártójának... Bár persze ezen gyártó akkori chipjei többnyire mind ilyenek voltak. Nincs tehát az alacsony színmélységû felbontások olyan iszonyú sebességtöbblete, ami pedig a játékok többségének nagyon gyors futásához elengedhetetlen lenne. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a Permedia2 lassú. Csak épp tudnunk kell a helyére besorolni...

Haladjunk tovább. A BVision a BlizzardPPC kártyán ül, és a speciális BVision porton keresztül csatlakozik a kártyához. Ennek a portnak az átviteli sebessége egészen rendkívüli - lenne. Csakhogy itt jönnek a problémák. Valószínûleg sokan észrevették már, hogy a PPC játékok többségénél, amikor pedig annak nem volna szabad, a 68K társprocesszor milyensége és MHz értéke komolyan befolyásolja a sebességet. Egy 040/25 és egy 060/50 társprocesszorú gépen, még ha a PPC processzor ugyanaz is, kapitális a különbség mondjuk egy WipeOut 2097 sebességében. Miért lehet ez? (Mint azóta kiderült, a lentieken kívül jóval számottevõbb hardware limitációk miatt, bar a cikk írásakor ezekrõl még nem volt tudomásom.-Emeric SH)

Ha nem volna a 68K processzor a kártyán, ha nem volna 68K az operációs rendszer, és ha a játékok többsége nem úgy lenne megírva, ahogy van: akkor valóban nem lenne különbség a sebességben. Addig azonban, míg a 68K és a PPC processzor ugyanazt a memóriát használja, és neadjisten a 68K processzornak a grafikus kártya memóriáját is el kellene érnie - akkor életbe lép az, hogy a 060/50 processzornak 60ns RAM esetén a BVision grafikus memóriájába történõ elméleti átvitele maximum 30MB/s. A gyakorlati pedig ennél is jóval kevesebb. Egy 040/25 esetén már maga az órajel is felezõdik, a teljesítményrõl nem is beszélve, az pedig, hogy együtt használják a két ramot az egész türhetõen le tudja lassítani a PPC processzor teljesítményét.

Ehhez jön még az, hogy a kártya ramja és a grafikus ram közötti busz azért messze nem éri el egy gyorsabb AGP port teljesítményét - persze mindez elenyészõ jelentõségû tény ahhoz képest, hogy a PPC kártyán a ram mindösszesen EDO és maximum 60ns elérésû. Ez pedig azért messze nem mérhetõ egy ma már minimum általánosnak tekinthetõ SDRAM, vagy még annál is fejlettebb ram átviteli sebességéhez.

Utoljára, immár tényleg utoljára pedig ott van még a CPU slot, amellyel kártyáink az alap A1200 gépbe csatlakoznak, ahol ismét visszaköszönnek a korai kilencvenes évek. Lemezelérés esetén jobb esetben eljutunk a FastATA vezérlõhöz, majd tõle megint a gépen keresztül vissza a PPC kártyához...

Egy szó mint száz. Egy PPC és BVision kártyával (netán FastATA vezérlõvel) ellátott A1200 Amigás viszonylatban egy rettenetesen jó gép. A különbözõ hátulütõk ellenére is szinte elképzelhetetlen világba ránthatja fel a magasba ezt a kis gépet - csakhogy ez nem a Szent Grál, és nincs is semmiféle mennyei megváltás, amit elvárhatnánk tõle. Azért, mert ez egy nagyon jó kis Amiga, attól még dõreség elvárni tõle, hogy gyorsabb legyen az aktuálisan leggyorsabb PC-nél, illetve hogy majd összehasonlításunkat elfeledve a következõ évben ismét ugyanezt a gépet hasonlítsuk az akkor éppen aktuálisan megintcsak leggyorsabb PC-hez, amelyen pedig milyen szép gyorsan futnak a legújabb játékok. Az A1200 soha nem akart erõgép lenni, és ha valaki megnézi, valamint belegondol abba, hogy a szóban forgó felszerelés továbbra is elfér az A1200 eredeti házában, akkor rájön, hogy neki esze ágában sincs a csúcsgépekkel versenybe szállni - mint ahogy azt pedig annyian szeretnék.

Végezetül még egy apróság... Ha egy játékot PC-rõl írnak át Amigára, akkor úgy látszik alapvetõ igénnyé nõtte ki magát körünkben az, hogy akkor az jóval kisebb igényû, de ugyanakkor jóval gyorsabb játék is legyen, mint az eredeti. Ez pedig azért - akármilyen ügyesek is a játék konverzióját végzõ programozók - általában nem megy... A konverzió egy eredendõen teljesen más architektúráról történik, mint amilyen a PPC, vagy akár a 68K. A játékok eredeti készítõi nem tartották szem elõtt azt, hogy ez majd az Intel architektúrától gyökeresen különbözõ gépen fusson majd, ahol nem a hatalmas másodlagos cache jelenti az igazi gyorsaságot, hanem a belsõ architektúra, a rengeteg regiszter és egyéb, Intel processzoroknál szinte ismeretlen lehetõségek kiaknázása. A C fordítók pedig olyanok, amilyenek - azonban még a legjobbakkal is maximum egy ugyanolyan teljesítmény mellett ugyanúgy futó változatot kapnánk.

Ami tehát mostanában folyik - utóbbi idõben csaknem nagyüzemi formában - a különbözõ magyar Amigás fórumokon, azt nem tudom másként jellemezni, mint dõreségnek. Lehet elvárni azt, hogy az átírt program olyan gyorsan fusson, mint a haver gépén, csak éppen rengeteg ram helyett jóval kevesebbel, összteljesítményében esetleg jóval gyengébb gépen, plusz még gyorsabban is töltve, de ezesetben csak keserves csalódásokat és komoly sebeket fogunk begyûjteni magunknak, mind a PC tulajdonos ismerõsünk, mind pedig azon Amigások részérõl, akik azért tisztában lennének a konkrét helyzettel. Lehet álomvilágban élni, ha azonban valakit nem az Amiga maga érdekli, amelynek csupán kiegészítõ része az, hogy átiratok is készülnek rá, annak a valójában nem kivitelezhetõ, képzelt összehasonlítások miatt keserves lesz az ébredés.

Amikor a rálátás a gépek valós helyzetére ennyire riasztóan el-eltér az igazságtól, akármely irányban is, akkor ott mindig komoly feszültség, és még komolyabb problémák támadnak. Az Amiga sem nem gyengébb, sem nem gyorsabb gép egy PC-nél. Hasonlít ugyan hozzá bizonyos vonatkozásaiban, de ennyi és nem több - a kettõ két teljesen külön világ. Ha az egyiknek a szabályait szeretnék ráhúzni a másikra, annak mindig szomorú következményei lesznek, az X. Quake klón lassúságán kesergõ Amigástól elkezdve a Windows elõtt dolgozó, és a tizedik képernyõt berúgó, ki tudja hány sorstársunkig bezárólag.

Nem kellene. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy többségében az Amiga meghatározó magyar személyiségei mindig ahhoz a csoporthoz tartoztak, amely mindig világosan látta a gép helyzetét és helyét a világban. Szeretném, hogy ez mindannyiunkkal így lenne, és ha ehhez egy olyan cikk kellett, amely egy témában nem csupán a pozitívumokat domborítja ki, akkor nagyon szívesen meghozom ezt az áldozatot. Ettõl még senki nem lesz több vagy kevesebb, és az Amigánk sem lesz más az asztalunkon. Csak kicsit talán másként nézünk majd a világba...

 

Emeric SH